A házinyúl elsődlegesen gazdasági állat, csupán az utóbbi évtizedekben vált népszerű házi kedvencé. A házinyúl (latinul: Oryctolagus cuniculus) háziasítása Nyugat-Európában kezdődött, de jóval később, mint a többi háziállaté (kutya, macska, juh).
A nyúl háziasítása elsősorban a húsáért kezdődött meg, később azonban a prémtermelés is fontos tényezővé vált. A gazdasági haszonállatként tartott nyulak két legfontosabb hasznosítási formája manapság is a hús illetve a prém. Kedvenc állatként először Észak-Amerikában kezdték őket tartani, de szelídségük, könnyű tarthatóságuk, kis helyigényük miatt hamar a többi kontinensen is előszeretettel váltak a család kedvenceivé.

A nyulakat házi kedvencként tarthatjuk a lakásban (zárt tartás), de a kertben is (szabad tartás) kialakíthatunk számukra megfelelő helyet.
Kerti tartásban legjobb, ha egy kifutóval ellátott ketrecet alakítunk ki a nyulak számára. Fontos, hogy a ketrec és a kifutó, valamint a kiegészítő felszerelések olyan anyagból készüljenek, amelyeket a nyulak nem tudnak elrágni, különben ezek a tárgyak nem lesznek hosszú életűek. Vonatkozik ez az etető és itató berendezésekre is. A folyamatos rágcsálás miatt fontos az is, hogy a ketrecet csak olyan festékkel fessük be, ami nem tartalmaz mérgező anyagokat. A rongálás veszélyét csökkenthetjük, ha mindig biztosítunk nyulainknak valódi rágcsálnivalót.
A ketrec ideális mérete függ a nyúl kifejlett kori testméretétől, illetve ha több állatot tartunk együtt, akkor az állatok számától is. A ketrec magassága körülbelül fél méter legyen, hogy a nyulak kényelmesen fel tudjanak benne egyenesedni.

A ketrec, illetve a kifutó elhelyezésénél figyelembe kell venni a helyi környezeti adottságokat. A ketrec ideális helye a nem túl napos, inkább árnyékos, szélvédett terület, lehetőleg minél közelebb a lakóépülethez.

A ketrec padozatát és tetejét vastag, időtálló anyagból kell készíteni, hiszen ezek a részek vannak leginkább kitéve az időjárás viszontagságainak. A tető pereme mindenképpen túl kell, hogy lógjon a ketrec falán, hogy a víz nehogy becsurogjon a ketrecbe. A ketrec elejét, beleértve az ajtaját valamint a kifutót, dróthálóból készítsük el. A ketrec ajtaját biztonságos zárral vagy retesszel lássuk el. A ketrecet a földtől körülbelül 1 m magasan helyezzük el. Ez azért szükséges, mert így csökkenthetjük a beázásból eredő rothadás folyamatát, illetve más, a nyulakra veszélyes állatok kevésbé férnek hozzá a ketrechez. A belső elválasztó falak készülhetnek vékonyabb lemezből is, de tolóajtóval, vagy más módon mindenképpen tegyük zárhatóvá a belső tér egy részét. A ketrecben fontos egy ilyen kis részt elkülöníteni, ahová kedvencünk bármikor elbújhat, hiszen a nyúl eredendően rejtőzködő állat. A zárhatóságnak jó hasznát vesszük majd az alomcseréknél is. Legjobb ha ezt a területet szénával béleljük ki. A széna nem csak meleget ad és felszívja a nedvességet, hanem elfogyasztva kedvezően hat a nyulak emésztésére is.
Ha elkészült a lábakon álló két részre osztott ketrecünk, helyezzük az aljára az alomtálcákat. A tálcák megkönnyítik a ketrec tisztántartását és segítik a padozat megóvását is. Ha kifutót is építünk a ketrechez, sokféleképpen kialakíthatjuk azt. Ha röpdeszerű építményt képzelünk el, az készen is megvásárolható, de otthon is könnyen kialakítható. Jó megoldás, ha a ketrec alatti és melletti részt kerítjük el dróthálóval, minél nagyobb területet, annál jobb. Ne felejtsük el a kifutó tetejét is lefedni, megvédve ezzel kedvenceinket az idegen állatoktól. A ketrecet a kifutóval egy rámpával köthetjük össze, amelyen a nyulak kedvükre közlekedhetnek a kifutó és a ketrec között.
Ha nyulainkat télen is kint szeretnénk tartani, ne felejtsünk el gondoskodni a ketrec megfelelő szigeteléséről sem.

Ha lakásban tartjuk a nyulakat, akkor is a fentiekhez hasonló elveket kell követnünk a ketrecek kialakítása során. A készen vásárolt ketrecek műanyag alja könnyen levehető, ami megkönnyíti a ketrec takarítását. A ketrec alját szintén szénával fedjük be. Az aljzatra helyezzünk egy alomtálcát (macskáknak készült alommal feltöltve tökéletesen működik) és egy fedett kis házikót. A lakás bármely pontjába helyezhetjük a ketrecet, csak az a fontos, hogy ne legyen huzatos helyen. A lakásban is kiengedhetjük a nyuszikat szaladgálni, de nagyon fontos, hogy előtte minden elektromos vezetéket, mérgező szobanövényeket, vegyszereket és más veszélyforrásokat biztos helyen tudjunk. Ha a lakás mérete megengedi, el lehet a ketrec körül keríteni egy kis részt, ahová bármikor kimehet kedvencünk.

Ha nyulainkat a megfelelő tartási és takarmányozási elvek szerint tartjuk, akár 6-7 évre is a család elsőszámú kedvenceivé válhatnak.